(eredmények a Magyar Tájfutó honlapon)
Az év egyetlen négyfutamos parkversenyét több mint háromszáz
induló tisztelte meg részvételével és reméljük, hogy többségük elégedetten
távozott. A hozzám eljutott vélemények dicsérték a káposztásmegyeri terepet
(zárójelben: a térképet is), azt mondták, aki nem koncentrált erősen, könnyen
másik játszótéren találta magát, a magas növényzet és a falak közti szűk
gyalogutak már-már labirintusszerű jelleget kölcsönöztek a terepnek.
A váltóba becsúszott egy kis gikszer (én voltam), nem volt
baj a kombinációkkal, csak a gépbe minden variáció pont fordítva került, így
(ismét) fejemre vontam Zsuzsi és Paci (Riczel Zsuzsa és Kovács Balázs) haragját,
talán meg sem engedik, hogy többet váltót rendezzek. A versenyzők ebből annyit észleltek, hogy
elvettük a térképüket pár percre és részidőket is csak jó félórával a befutás
után kaphattak.
Kísérletképpen az utolsó előtti pontokat egy bekerített
játszótérre tettem és figyeltem a versenyzőket. A futók döntő többsége
gondolkodás nélkül átugrott a kerítés(ek)en és a gyermekes mamák sem lázadtak
fel. Persze a térképjavítás és a stekkelés időpontjaiban üresen kongott a
játszótér, míg most a hirtelen kiderült időben hemzsegtek a gyerekek a játékok
között. Nem is lett volna semmi baj, Ágnes nővéremet megkértem, hogy nyissa ki a
kaput az arra tévedő futóknak és vigyázzon az apróságokra, nehogy kiszökjenek a
résen. Igen ám, de a nagyobbacska gyerekek eltanulták a versenyzőktől a
kerítésmászást és kezdték kipróbálni. Szerencsére hamar vége lett a váltónak és
eltisztultunk a környékről.
Másnap aztán jött az igazi labirintus a délutáni
vadászrajtos futam záróakkordjaként. A képeken lendületesebb és töprengő
versenyzőket egyaránt láthatunk és a szigorú őröket is, akik felügyeltek, hogy
senki ne lépjen vagy nyúljon át a kordonon. A visszajelzésekben annyi rosszallás
volt, hogy miért nem engedtünk minden kategóriát labirintusozni. (Jövőre
kitalálunk erre valamit, most féltünk a tumultustól.)
A Hajógyári-szigetet a
rossz időjárás miatt nem tudták teljesen kitakarítani a verseny időpontjáig és
David Merlini rakétakilövőjét is felépítették már a szabad pontfogású részen, de
mindez nem zavarta igazán a versenyzőket a sziget élvezetében.
Úgy tűnik, van
igény, így a ROB előtt, tiszta parkversenyes hétvégére, ha a versenyzők
lelkesedése nem lohad, valószínűleg kitartunk ennél a versenyformánál, úgyis
szeretünk olyasmit rendezni, amit senki más. Kicsit bezavartak az ugyanezen a
hétvégén rendezett többi sprintversenyek, a szolidaritás, úgy tűnik, kiveszett
már sportágunkból (is).
Külön köszönjük azoknak a vidéki egyesületeknek az
indulást, akik leküzdötték két napra a főváros-utálatukat és eljöttek az
Eötvösre. Reméljük nem csalódtak és jövőre újra vendégeink lesznek, kitűnő
terepekkel és új ötletekkel várjuk őket és természetesen a budapesti tájfutókat
és az érdeklődő kezdőket is.
-háb